együttműködés
2006 és 2009 között dolgoztunk együtt Istvánnal, aki ebben az időszakban a mentorom volt. Ez egy hosszú távú, rendszeres kapcsolat volt: hetente leültünk, átbeszéltük a teendőket, feladatokat kaptam, amelyek teljesítését később mindig közösen visszaellenőriztük és elemeztük.
Ezeken a beszélgetéseken sokféle helyzetet és témát vitattunk meg. A folyamat elején gyakran adott tanácsot arra vonatkozóan, hogy egy-egy hasonló szituációban ő mit és hogyan csinálna. Később azonban egyre inkább arra ösztönzött, hogy én magam találjam meg a megoldásokat. Meghallgatta én mit és hogyan tennék, és ha nehezen indultam el egy-egy probléma megoldásában, kérdésekkel segített abban, hogy magam jussak el a válaszig.
Az évek során sok történetet és tapasztalatot osztott meg velem. Ezekből rengeteget tanultam, és sok olyan tudást szereztem, amelyet a mai napig hasznosítok.
A megbeszéléseink során mindig biztonságban éreztem magam. István soha nem a hibákat emelte ki, hanem a fejlődési lehetőségekre helyezte a hangsúlyt. Minden apró előrelépésnek közösen tudtunk örülni. Számomra ez különösen fontos volt, mert egy tanulási folyamatban így ki tudtam lépni a megszokott, „poroszos” megközelítésből.
Ez a szemlélet nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az önbizalmamat a saját tapasztalataimon keresztül építsem fel, és egyre magabiztosabban tudjam megvalósítani az elképzeléseimet.
A mentorom segítségével rengeteget fejlődtem, és az akkor megszerzett tapasztalatokat a mai napig használom miközben már a saját vállalkozásomat vezetem. Sokszor eszembe jutnak beszélgetéseink, egy-egy tanácsa vagy az a szemlélet, ahogyan a problémákhoz közelítettünk.
Köszönöm Neked, István!
تاريخ الخبرة: 19 September, 2009
تاريخ الخبرة: 19 September, 2009